Második rész - Bemutatkoznék

Egy kínos vigyort erőltettem magamra, mire Ő felnevetett az ábrázatomon. Lassan fújtam ki a levegőt és újra a szemébe néztem.

- Te biztosan Kim vagy – nyújtott felém egy csokor virágot, míg a másikban egy üveg bort szorongatott – Liam vagyok!

Gyorsan felém lépett, majd megölelt. Felszisszentem, ugyanis így valószínűleg az Ő ruhája is csupa liszt lett, azt hiszem miután elváltunk, magától is rájött erre, ugyanis a száján egy halk „hoppá” csúszott ki. Ebben a pillanatban lépett mögém Niall és átkarolta a derekamat, fejét a vállamra tette.

- Megismerkedtetek? És sikerült Őt is összelisztezned, gratulálok – hümmögte egy kissé bosszúsan, de Liam csak legyintett, majd leporolta magát.

- Inkább örülnél, hogy megfogtad az Isten lábát Niall, egy nő aki a kedvedben jár és sürög-forog a konyhában!

- Még tanulnia kell ezt-azt – bólintott az említett és egy gyors puszit nyomott az arcomra. Egy bocsánatkérés után felszaladtam a szobába, hogy átöltözhessek. Ezalatt az idő alatt még kétszer hallottam kopogást majd mély nevetést, gondolom érkezetek még egy páran. Bevallom tartottam ettől az egésztől, minden erőmmel azon voltam, hogy ne szúrjam el, és úgy érzem túlságosan, rágörcsölök az egészre, nem tehetek róla, nagyot bukfencezett a gyomrom miközben lesétáltam a lépcsőn, ahogy leértem egyből Niall keze után nyúltam aki készségesen kulcsolta össze ujjainkat, Liam pedig egy bátorító pillantást küldött felém. Ismételten egy barna hajú fiú lépett elém, villantott egy harminckettes vigyort és Ő is megölelt.

- Jó végre látni,hogy valaki boldoggá teszi a mi kis tehetségünket – engedett el – Zayn vagyok!

- Én pedig Harry – tolta odébb barátját egy göndör hajú, zöld szemű srác, Ő nem ölelt meg helyette megfogta a szabad kezemet és egy csókot lehelt rá. Elpirultam amin mindannyian jól szórakoztak.

- Elég lesz szépfiú – húzott el Niall, ajkait az enyémekre nyomta, egy hosszú csókot váltottunk- Ő az enyém!

Nem volt kedvem vitatkozni, hogy én még mindig a magam ura vagyok, nem szerettem sose a biroklást, de az Ő szájából most teljesen másképp hangzott. Az asztal köré ültünk, amikor feltűnt, hogy eggyel kevesebben vagyunk, nyilván nem csak nekem ugyanis Niall volt az aki feltette a kérdést.

- És hol van Louis?

- Azt mondta lehet késni fog, mivel valami dolga akadt, részleteket nem közölt – szedett magának egy nagy adag köretet Harry és elintézte az egészet egy vállrándítással. 

Kellemes hangulatban telt az este, a fiúk is meséltek de többnyire rólam kérdezgettek, Niall keze végig a combomon volt, egy kicsit idegesített és nem tudtam hova tenni a dolgot, másrészt viszont jól esett az érintése, hogy végre vele lehetek.

Sokat nevettünk és én is rengeteg mindent tudtam meg róluk, kedvesek és beszédesek voltak, közvetlenek egy halom élményt meséltek én pedig szinte ittam minden szavukat, arról nem is beszélve, hogy jókat pirultam azon, ahogyan arról beszéltek Niall mennyire odáig van értem, hogy a turné alatt alig lehetett levakarni a vigyort az arcáról.

- Mi lenne ha elmennénk valamerre szórakozni? Úgy is olyan régen kapcsolódtunk ki – vetette fel az ötletet Zayn, amikor már a tányérokat szedtem le az asztalról, úgy tűnt mindenki jóllakott és elégedett volt – talán Lou is idedugná a képét, elhívnánk a csajokat is!

A szemei szinte ragyogtak az ötlettől, Harry helyeslően bólogatott, akárcsak Niall. Egy nagyot sóhajtottam, ha most elmegyek valamerre az életben nem fogok felkelni időben holnap reggel, pedig a tanítványomnak szüksége van rá. Versenye lesz, és a lelkemre kötötte, hogy ott kell lennem, arról nem is beszélve, hogy bár Ő ezt nem tudja, ez egy kiemelkedően fontos lépés lesz a karrierjében, több neves intézmény vezetője ül majd a közönség soraiban, remélem valaki felfigyel majd a tehetségére.

- Én sajnos ezt most kihagyom – szólaltam meg végül – holnap korán kell kelnem, nem késhetek!

- Ugyan bébi, hazajött a barátod, ünnepeld meg velünk! – húzott magához Niall és a fülembe suttogott – kérlek…

- Majd talán legközelebb – ráztam határozottan a fejem – ha holnap nem leszek ott Crissy versenyén, nem fog leülni ahhoz a zongorához, és elszúrja élete nagy lehetőségét!

- Nem lehetsz majd ott mindig mellette! Nem a te felelősséged!

- Veled nem volt ott a családod, amikor a meghallgatásra mentél? – Érveltem határozottan, mire csak felvonta a szemöldökét és egy nagyot sóhajtott beleegyezően.

- Ezt most én is kihagyom – állt fel az asztaltól Liam – fáradt vagyok, jobb lesz ha hazamegyek!

- Akkor mire várunk még? – Pattant fel az asztaltól Zayn és összedörzsölte tenyerét – idő van emberek!

Végszóra ismételt kopogás hallatszott, Niall ment ajtót nyitni, a fiúk pedig tervezgették az estét mialatt én elkezdtem a mosogatógépbe pakolni a tányérokat. Pár perc múlva Liam lépett be a konyhába, készségesen kezdett segíteni, minden tiltakozásom ellenére.

Tényleg elég fáradtnak és megviseltnek tűnt, azt hiszem nagyon jó móka lehet körbeutazni a világot, miközben ennyi rajongó és egy hatalmas csapat vesz körbe, de ugyanennyire megterhelő is lehet. Mindig megfelelni akár ismeretlenek elvárásainak is. Én biztos, hogy beledöglenék.

Úgy tűnt viszont, hogy Ők jól viselik a nagy hajtást, még ennyi őrültségre is van idejük. Hangos kiabálás szűrődött felénk, az egyik hang Niall a másik pedig gondolom Louis volt. Értetlenül néztem a segítőmre akinek a tekintete szintén kérdéseket türközött. Egyszerre indultunk meg a hang forrása felé. Jól sejtettem.

- Nem, nem foglak megérteni, és tudod miért Louis, mert egy szar alak vagy! Azt hittem barátok vagyunk…

- Niall az ég szerelmére, már mondtam, hogy sajnálom mégis mit vársz, boruljak térdre esetleg?

- Persze mert egy csaj fontosabb mindennél!

- Ő nem csak egy csaj – rázta a fejét a szintén kék szemű egyedünk – Ő az életem!

- Az életed,mi? Hát kurvára leszarom az életedet… – mondta volna tovább is, de Louis megragadta a pólójánál fogva és közelebb rántotta magához.

- Kiverem a fogaidat, ha még egyszer így mersz beszélni róla!

- Elég lesz mára fiúk – lépett közbe Liam és a két srác közé állt – nem kell a felhajtás, hiszen nem történt semmi, nem igaz?

- Hát persze – húzta el a száját gúnyosan Niall és se szó se beszéd kirohant a házból, persze arra még ügyelt, hogy jól levállalja az ártatlan fiút, aki ettől függetlenül széles vigyorral arcán állt elém.

- Sajnálom – szabadkoztam Niall helyett is – nem tudom mi ütött belé!

- Semmi baj – legyintett Louis – mostanában gyakran ilyen, azt hiszem agyára ment a hajtás, örülök, hogy megismerhettelek Kim!

Egy pár sort még beszéltem vele is, elmondta, hogy a barátnőjénél volt, krízishelyzet lépett fel. Mosolyogva bólintottam és kísértem ki a fiúkat, Niall a kapuban várta őket. Feldúltnak tűnt, én pedig aggódva néztem utána. Nem akartam, hogy valami hülyeséget csináljon. Liam búcsúzóul megölelt és a fiúk után szaladt, azt hiszem mégis erőt vesz magán és a történtek után felvigyázóul a többiekkel tart, legalábbis remélem.

Hálás lennék érte, de tényleg.

Nagyot sóhajtva léptem vissza a mosatlanokhoz, bekapcsoltam a rádiót, feltekertem a hangerőt, táncolva és ugrándozva pakoltam el mindent. Jókedvűen igyekeztem a fürdőbe a zuhany alá, azt hiszem elég jól sikerült a mai nap, felesleges volt ennyit aggódnom, egyedül barátom viselkedése bosszantott egy kicsit. Olyan oldalát mutatta meg, amit eddig nem láttam és remélem soha többet nem is kell majd látnom, bár ezt nem róhatom fel neki. Mindenkinek vannak rossz napjai, mindenki lehet dühös és bárki elvetheti a sulykot.

Csalódottan vettem tudomásul, hogy nem vitt telefont magával, aggódtam, hogy mi lehet vele, már bőven elmúlt két óra mire elpisszentem, nem akartam a fiúkat zargatni, féltem idegesítőnek találnának, elvégre  elég nagyfiúk már. Hangos ajtócsapódásra keltem fel, az álom egyből kipattant a szememből, vártam, amikor csörömpölés és szitkozódásra lettem figyelmes akkor viszont kiugrottam az ágyból, letrappoltam a földszintre.  Niall épp ekkor nyitotta meg a csapot és kezét a víz alá tartotta. Mellé siettem és felé nyúltam, de elrántotta a kezét.

- Engedj oda – kérleltem mivel abból ömlött a vér. A fiúból áradt a pia szag, ugyanakkor egy italos üveg vágta el a kezét, nem tudtam mire vélni a dolgot. Megismételtük az előbbi jelenetet, kezdett elegem lenni a játékból – Niall kérlek!

- Nem kell a kibaszott segítséged! Menj inkább aludni, vagy már nem kell korán kelned?

Hátrahökkentem durva hangvételétől. Most komolyan így viselkedik velem? Egy nagyot sóhajtottam, és lehajoltam, hogy felszedjem a szilánkdarabokat, amikor egy nagy kéz erőteljesen megragadta a karom és felrántott. Felkiáltottam a fájdalom miatt ami a további szorítás okozott, és sikerült meg is vágnom magam, Niall fogása egyre erősebb lett, megrázta a karom.

- Azt kérdeztem már nem kell korán kelned? Vagy csak hazudtál? Nem akartál velem lenni?

Szinte üvöltött pedig ott álltam előtte,  szemében indokolatlan haragot láttam, és azt, hogy elvesztette a fejét az alkohol miatt ami a szervezetében tombolt.

- Kérdeztem valamit! – Kiabált, és még erősebben szorított – vagy már válaszolni is képtelen vagy?

- Niall ez fáj – nyögtem ki végül, éreztem, hogy elpattan a húr és a könnyeim végigfolynak az arcomon. Úgy tűnt ez sem hatja meg, csak közelebb rántott magához – Niall…

- Niall –torzította el a hangját gúnyosan – csak ennyit tudsz mondani, hm? A kérdéseimre nem tudsz felelni?

Lehajtottam a fejem miközben a könnyeim megállíthatatlanul törtek a felszínre, elengedte a kezem és mellém lépet, egy rongyot tekert a kezére, majd elővett egy újabb üveg italt, már a pohárral sem bajlódott csak lecsavarta a kupakját és a szájához emelve nagyot kortyolt belőle.

- Ne bőgj- vetette oda nyersen – undorító vagy ilyenkor!  Inkább szerezz nekem egy szép estét bébi - azzal a nappaliba húzott, ahol bekapcsolta a zenelejátszót és letelepedett egy fotelbe, lábait szétvetette, ismételten nagyot kortyolt az üvegből – táncolj nekem!

Nem mozdultam.

Teljesen lefagytam az abszurd helyzettől, mégis mi a fene történik itt? Összepréseltem ajkaimat, azt lesheti, hogy én táncolni fogok neki.

- Majd ha esetleg józan leszel – támadtam vissza végre megtalálva a hangom – most pedig jó éjszakát!

Kihasználva azt, hogy részeg elszaladtam mellette fel a vendégszobába, ahol kulcsra zártam magam mögött az ajtót. Nem jött utánam, sőt nem maradt a házba. Halottam ahogy az egyik autójával elhajt én pedig sírva feküdtem vissza az ágyba. Nem akartam elhinni, hogy ez is Ő, hogy az alkohol ennyire megváltoztatja azokat akiket szeretünk.