Nyolcadik rész- Veled

Valahogy nem így képzeltem el az életemet. Igazából soha sem voltam az a előre tervezgetős fajta, nem terveztem meg előre milyen fiúba szeretek majd bele, milyen lesz az első csókom, az első saját házam, a gyerekeim nevét vagy, hogy milyen esküvőm lesz.

Ezek a dolgok kimaradtak az életemből, csak sodródtam az árral, persze voltak biztos pontok, de nem elég erősek, nem tudnék rájuk támaszkodni.

Még mindig ziháltam, kapkodtam a levegőt, azt hiszem az elmúlt hét eseményei most egyszerre törtek a felszínre, és az egészért csak magamat hibáztathatom.  Mindez nem történik meg, ha én nem kerülök a képbe, el sem tudom képzelni mi fog történni az események után, úgy tűnt a fiúk nem igazán díjazzák Niall viselkedését.

Még sosem jártam egyiküknél sem, Liam háza igazán otthonosan volt berendezve, barátságos színek és bútorok uralkodtak mindenhol.  Igazából nem tudom miért, de nem mertem megszólalni, úgy éreztem magam, mint egy tizenéves kislány aki most kapott pár pillanat betekintést egy világsztár életébe, annak is egyik legtörékenyebb szegletébe.

Elég furcsán alakult a helyzet, Liam nem szólt hozzá, csak levágódott az egyik fotelbe, a nappaliba és fejét fogva bámult a semmibe. Nem tudtam, mit csinálhatnék, ez a nap túl sok volt nekem.

- Hányszor? – Nézett rám nagy barna szemeivel, átható tekintete a lelkemig hatolt – hányszor ütött meg?

- Liam ez… - kezdtem és megráztam a fejem. Istenem, annyira ostoba vagyok, amiért így kibukott belőlem minden. Nem. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Lassan megráztam a fejem, és elhallgattam, de úgy tűnt Ő nem hagyja annyiban.

- Kim, kérlek légy őszinte hozzám, itt nem esik bántódásod!

- Ne tégy úgy, mintha egy agresszív állat lenne a legjobb barátod – keltem ki magamból talán egy kicsit hangosabban is, így a mondat végén sikeresen elharaptam. Láttam, ahogy átfut az arcán a megrökönyödés.

- Akkor mégis mire véljem azt, hogy ha nem vagyok ott, valószínűleg megüt téged, te is tudod, és most már mi is tudjuk, hogy...

- Nem tudsz te semmit – kiáltottam rá egy kicsit hangosabban- ez az egész egy hatalmas félreértés! Niall szeret engem, ez csak egy félreértés, és tulajdonképp nem is tudom mit keresek itt, mellette lenne a helyem.

Láttam, ahogy elkerekedik a szeme, majd felpattan a fotelből, én pedig azonnal hátrálok két lépést.

Szomorúan mosolyodott el, gondolom a reakcióm miatt. Kezét óvatosan a derekamra vezeti, én pedig egyre szaporábban szedem a levegőt, érintése nyomán kiráz a hideg, lehunyom a szemem, nem tehetem ezt.

Ez nem helyes.

Halkan tűröm ahogy egyre közelebb kerül hozzám, szaggatottan felsóhajtok ahogy ajkát éppen csak, túlontúl gyengéden végighúzza a nyakam vonalán, nem csókol meg, nem szól semmit, csupán cirógat.

Kipattannak a szemeim ahogy ujjai becsúsznak a felsőm alá, azonnal eltolom magamtól, Ő pedig bár tudom, hogy valószínűleg sokkal erősebb mint én, készségesen lép hátrébb, bár zavart tekintete levakarhatatlan arcáról.

Nincs mit mondanom neki, elfordítom a fejem, és csendesen megtudakolom, hogy merre találom a fürdőszobát, úgy érzem csak egy forró zuhany menthet meg. Szó nélkül vezet a hatalmas és gyönyörű fürdőbe, majd illedelmesen magamra hagy, én pedig minden átmenet nélkül a földre hullok, nem tudom mihez fogok most kezdeni, ez nem én vagyok.

Csendesen zokogok, minden annyira gyorsan történt, az egyik pillanatban még minden rendben volt, most meg,nem is tudom mit mondjak. Gyorsan megnyitottam a vizet, nem akartam hangoskodni, de a sírás megállíthatatlan volt, így csak remélni mertem, hogy nem hallatszik át a falakon. 

Levetkőztem és nem törődve a víz hőmérsékletével beálltam a forró vízsugár alá. A víz hiába volt égetően meleg, minden ízemben remegtem, minden idegvégződésem ki volt hegyezve, szeretetre, törődésre és gyengédségre vágytak.  Csupa pára volt az egész kabin, a víz hangosan zubogott, így alig halottam valamit a külvilágból, azt reméltem pár percet magam lehetek, de csalódnom kellett.

Ez azonban édes csalódás volt.

Hűvös érintések kúsztak a derekamra, majd egy izmos test feszült a hátamnak. Végig simított az oldalamon, nagy tenyere ezután felkúszott a mellemre, gyengéden kezdte becézgetni, én pedig a jóleső érzések miatt, fejemet vállára hajtottam. Kapva az alkalmon a nyakamat kezdte el csókolgatni, ajka puhán érintette a bőrömet, mintha attól félne, hogy egy óvatlanabb mozdulattól azon a helyen darabjaimra hullok.

- Fordulj meg – suttogta reszelős hangon a fülemben, én pedig képtelen voltam, nem engedelmeskedni neki. Tudtam, mire megy ki a játék, látni akarja, nincsenek-e sérüléseim, nem akartam neki fájdalmat okozni, így lehunytam a szemem, hallottam, hogy lassabban és szaggatottan veszi a levegőt, nem mertem megszólalni.

-Kim - nevemet úgy ejtette ki, mintha valami áldás lenne, én pedig már a hangjától megborzongtam, kipattantak a szemeim, ahogy közelebb vont magához, a ruhája még rajta volt, én pedig semmi másra nem vágytam, csakhogy csupasz bőrét érezhessem az ujjaim alatt, így mielőtt bármit is mondhatott volna, kibújtattam a felsőjéből

.Elakadt a lélegzetem tökéletes felsőteste láttán, nem habozott egy percet sem, erőteljesen a hűvös csempének tolt, ajkai az enyémre tapadtak, minden mozdulata annyira gyengéd volt, én pedig egyre sietősebben vágytam még több kapcsolatra, ezért gyengéden alsó ajkába haraptam, mire egy halkabb nyögés hallatott, felbátorodva előbbi cselekedetemen pedig egyre hevesebben tépte ajkaimat.

A víz még mindig folyt ránk, teljes erővel érintették az egyébként is felhevült bőrömet a forró vízcseppek, szinte már fájdalmas volt, de eszem ágában sem volt kimenni innen.

Felnyögtem, amikor ujjaival bebarangolta testemet, egy pillanatra sem szakadt el ajkaimtól, jólesően simogatott, én pedig már ezektől, az apró figyelmességektől a mennyországban éreztem magam. Vagy legalábbis a kapujában. Már azon kaptam magunkat, hogy mind a ketten meztelenek vagyunk, mozdulataink egyre hevesebbek, légzésünk felgyorsult, amikor a szemébe néztem tiszta vágyat, láttam, én pedig mindent meg akartam neki adni.

- Kérlek – nyögtem erőtlenül, amikor már pár perce csak bámultunk egymás szemébe, magamban akartam Őt érezni.

Kezemet levezettem férfiasságára, ujjaimat köré kulcsolva kezdtem kényeztetni hátravetette a fejét az élvezettől, minden érintésembe beleremegett, én pedig nem tudtam betelni ennek a látványával, egyszerűen gyönyörű volt. 

Combom alá nyúlt és megemelt, én pedig engedelmesen kulcsoltam össze a lábaimat a háta mögött, ezzel is közelebb húzva magamhoz, majd minden eddigi figyelmet és gyengédséget mellőzve belém hatolt.  Egy jóleső nyögés hagyta el a számat amikor megéreztem magamban lüktető férfiasságát.

Az egész világ összefolyt előttem, elviselhetetlenül meleg volt, Liam még mélyebbre tolta magát bennem, én pedig ösztönösen kaptam ajkai után, végigcsókoltam álla vonalát, majd nyakát. Ütemes mozgása az egekig röpített, úgy éreztem hamarosan el fogok olvadni a karjaiba, egy mély morgás szerű nyögést hallatott amikor egy erősebb lökés hatására  gyengéden a vállába haraptam.  Ha lehet, még közelebb húztam magamhoz, Ő pedig fülemhez hajolt.

- Annyira gyönyörű vagy – suttogta, hangja beleivódott a lelkembe, jóleső borzongás járt át. Éreztem, hogy nem fogom sokáig bírni ezt az őrült tempót amit Liam diktált, és ezzel nem voltam egyedül.

Éreztem, hogy Liam megrándul bennem, én pedig ekkor engedtem el magam, az orgazmusom hullámai darabokra szedett, nem tudtam mást csinálni csak kapaszkodni a karjaiba, kétségbeesetten vágytam a közelségére miközben csak nevét hajtogattam. 

Erősen a karjaiba zárt, édes szavakat suttogott a fülembe, én pedig végtelenül hálás voltam ezért. Felnéztem nagy barna szemeibe amelyek most elégedetten csillogtak, még mindig vágyakozva néztek rám. Megcsókoltam a fiút, majd letett a földre, lábaim még mindig remegtek, meg kellett kapaszkodnom, hogy el ne essek.  Utánam kapott és megtartott, együtt zuhanyoztunk le, adott egy pár tiszta ruhát majd óvatosan maga mellé vont immáron a puha fehér ágyban.

- Azóta várok erre a pillanatra, mióta kinyitottad lisztesen az ajtót, és megöleltelek. Annyira törékeny voltál és hihetetlenül gyönyörű, a mosoly az arcodon, ahogy kétségbeestél amikor megöleltelek és én is tiszta liszt lettem – ujjaival oldalamat simogatta, szorosan feküdt mellettem, én pedig végre biztonságban éreztem magam, ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy ez csak átmeneti állapot, holnapra bűntudatom lesz, el sem tudom képzelni mekkora. Nem tudom miért tettem ezt az egészet.

Valahogy egyik pillanat követte a másikat, én pedig elvesztem a varázsában. Minden egyes porcikám hálás volt az előbbi percekért,  és egyáltalán nem ellenkeztek, a szívem azt a felgyorsult ütemet verte, mint az övé.

Az a rossz a boldogságban, hogy túlságosan törékeny érzés. Az egyik pillanatban még pillangóként repül körületted, de mire  elfognád, már átváltozott egy csúf hollóvá, ami nem hoz mást csak pusztulást és rossz kedvet.

Körülöttem, most pillangók voltak, jó időt varázsolták, próbálták elfeledtetni azt az időt amikor nem volt se szépség se jó az életemben. Nem tudom meddig akartam áltatni magam, ahogy azt sem miért engedtem meg magamnak ezt a luxust. Az előbbi eseményeknek nem lett volna szabad megtörténnie, se most, se soha.

Az én helyem Niall mellett van, most pedig kegyetlenül elbántam azzal az emberrel akit szeretek. Letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról, és egy nagyot sóhajtottam. Éreztem, hogy a mellettem fekvő fiú légzése lelassult és egyenletessé vált. Elaludt.

Azt kívántam bárcsak beleláthatnék az álmaiba, tudni akartam mit érez és ,hogy mért érzi úgy. Nem hiszem, hogy elég lennék neki, Ő sokkal többet érdemel tőlem. Én nem tudok mást csak folyamatos csalódást okozni, nem vagyok jó ember, ha még egyáltalán nevezhetnem annak magam.

Egy kicsit elhúzódtam tőle, mire utánam nyúlt és még szorosabban húzott magához.

Önkéntelenül is elmosolyodtam.

Legalább ezer meg egy érzés kavargott bennem, és egyiknek sem láttam a végét vagy az elejét, csak utaztam rajtuk, anélkül, hogy tudtam volna honnan jövök, és hova tartok.